Gondolatok a külföldön szerzett mérnöki tapasztalatokról

2019.03.14

Kevesen tudják, de volt egy időszak, amikor Péter (Gyetvai Péter, ügyvezető igazgató) úgy döntött, hogy külföldi mérnöki tapasztalatokkal kívánja bővíteni a portfólióját. Lett volna lehetősége kinn maradni, mégis úgy döntött, hogy inkább itthon próbálja kamatoztatni az addig megszerzett tudását.

Külföldön boldogulni mindig kihívásokkal tarkított terep. Kell hozzá a kellő nyelvismeret (Péternek ez az angol volt, illetve a boltban elbohóckodós szintű német), a motiváció, és főleg egy nagy adag önismeret. A kollégák változatos szintű és területeken megszerzett tudással, kulturális hátérrel rendelkeztek, amit össze kellett hangolni nap, mint nap. 

Hol dolgoztál, mit és mennyi ideig?

2012. októberétől 2013. márciusáig dolgoztam Belgiumban, Antwerpenben.

Mérnöki összekötő voltam, műszaki tolmácsolás volt az egyik fő feladatom, operatív szinten munkaszervezés, műszaki irányítás az INEOS C2 etilén terminál befejező munkálatai során. Ez egy hajókikötővel egybe kötött etilén lefejtő szivattyúállomás.  Én voltam a mérnöki gárda és a kivitelező közötti összekötő kapocs. 30-35 embert kellett irányítanom napi szinten. 

Milyen hasonlóságokat és milyen különbségeket tapasztaltál a munkavégzésed során?

Jellemzően nincs nagy különbség például a mérnöki precizitásban. Amit kiemelnék, hogy a csapatmunka sokkal jobban működik náluk. Nem a felelőst keresik, hanem közösen a megoldandó problémára fókuszálnak. 

Magyarként mit éreztél előnyödnek a többiekkel szemben?

Amit a legjobban szerettek bennünk, az a terhelhetőségünk, a találékonyságunk, illetve, hogy nem féltünk feláldozni a kényelmünket a munka sikeréért. A munkánkkal egészen biztosan meg voltak elégedve, mert a kezdeti 5 fős csapatom néhány hét alatt 30-35 főre duzzadt, illetve a projekt végeztével felajánlottak további munkalehetőséget is, amit azonban már nem fogadtam el. 

Milyen helyeken fordultál meg kint léted során és hogyan hatott rád ezen országok, városok építészete?

A munkavégzés helye Belgiumban volt, de Hollandiában laktunk. Volt szerencsém eljutni Franciaországba, Svájcba, Németországba. Leginkább Párizs, Amszterdam és Brüsszel volt számomra meghatározó élmény. Építészetileg a szívemhez legközelebb mégis Bruges (Belgium) került, ami egy igazi kis ékszeres doboz. Ha valaki azon a környéken jár és érdekli az építészet, akkor ajánlom még Brüsszelben az Atomium, a MiniEurópa, és Párizsban a Versaillesi kastélyok megtekintését.

Mi az, amire a legszívesebben emlékszel vissza azokból az időkből? Mi az, ami hiányzik?

Mindenképpen hasznos tapasztalás volt számomra, de munka szintjén nem vágyom vissza. Nem titok, a fizetés sokszorosa a hazainak, de szerencsére itthon is megtaláltam a helyem. Büszke vagyok rá, hogy volt bátorságom kilépni a megszokott világomból és helyt állni egyedül, az ismeretlenben, mérnökként. Leginkább arra vagyok büszke, hogy annak ellenére, hogy vonzó szerződést ajánlottak, volt bátorságom mégis a rögösebb utat választani és itthon vállalkozni. Szeretek itt élni és szeretem a szakmám.

Hogy mi hiányzik? Jó kis csapat alakult ki, jókat nevettünk. A munka és a család hiánya összehozott bennünket. És hát ne felejtsük el a jobbnál jobb krumpli bárokat, a változatos szószaikat, illetve az ezerféle feltéttel kínált gofrit és természetesen a belga csokit sem...